Lapcsere

Írta: GerincreVáglak

Hiába, ilyen a kikötők világa: bajtársak nélkül az ember nem jut sokáig a tengeri patkányok mocskos útvesztőjében. Túl nagy falat volt neked ez a négy martalóc. De akkor sem akarod itt hagyni ezeknek a zsiványoknak egy ezüstödet, a becsületedet meg még kevésbé.
Elméd lázasan veszi sorra a menekülési lehetőségeket, kiskapukat keresve a téged körbezáró kelepcén, de hiába. Elmédet a félelem és az idegesség sűrű és zavaros köde lepi el. Ám egy halk hangot vélsz hallani legbelül. Egy távoli emlék... honnan is jöhet?
Megvan! A volt mestered! A hang egyre hangosabb lesz, míg végül már tisztán érted régi tanítód bölcsességét: "Nem mindig az győz, aki az erősebb, hanem aki messzebbre mer menni."
- Na mi lesz, husi? - vigyorog rád az egyik matróz. - Rossz lapot húztál, és félted a pénzed?
"Hát akkor én most messzire megyek." - gondolod magadban.
-Jól gondolod, vidd a mocskos pénzed! - mondod, és dühösen csapod le a kártyákat, arccal lefelé.
-Hehehee. Okos fiú, látom érted a játékot. - mondja, miközben beszedné a nyereményt. Ám te ekkor fölrúgod az asztalt, és a meglepetés erejét kihasználva villámgyorsan megfordulsz, és megragadod "őröd", befogva nyakát. Miközben az üvöltve küszködik könnyeivel, a háta mögé kerülsz és kifacsarod kezéből a tőrt, majd torkához szorítod.
- Na akkor, kislányok! - mondod széles vigyorral arcodon. - Lássuk tudtok-e alkudni!
Nem tudnak. Vérszomjasan rád rohannak.

Ahhoz, hogy lásd a cselekvési lehetőségeket, játszani tudj, illetve időrendi sorrendben lásd az egyes történetrészeket, kérünk, hogy regisztrálj és jelentkezz be a weboldalra!

Adatvédelmi nyilatkozat | Felhasználói feltételek