Irány a Ködrengeteg!
Írta: ShiwoÚgy döntesz, hogy elveszed a smaragdot az öregtől. Elvégre egyszer élsz, nem igaz? Ahogy megfogod az ékkövet furcsa melegség árad szét a testedben. A vénember hevesen bólogat, te pedig erősen arra koncentrálsz, hogy a Ködrengetegbe juthass. - Ó, és jut eszembe - szólal meg az öreg. - Kérlek, mondd meg Septarnak, hogy Ussar örökké vele lesz. - Amint ezt kimondja, úgy érzed, hogy a tested darabjaira hullik, majd ezeket a darabokat egy örvény felszippantaná. Nem látsz, nem hallasz, nem érzel szagokat... egyet tudsz csak; határozattan, nyaktörő sebességgel haladsz valahova, és az is biztos, hogy nem egyben.
Mikor a száguldásnak vége, éles fájdalom hasít beléd. Pont az ellenkezőjét érzed az elindulásnak: a tested darabjait kilöki valami, ami aztán újra összeáll. Pár pillanatig elveszted az eszméletedet, amikor pedig magadhoz térsz, fekvő helyzetben vagy. Gyorsan felülsz és ellenőrzöd a tárgyaidat: szerencsére minden megvan, akárcsak a végtagjaid is. Nem így képzelted el az azonnali helyváltoztatást... azt hitted, hogy eltűnsz és megjelensz, mindezt fájdalom nélkül. Valószínűleg tényleg eltűntél és pár pillanat múlva - ha nem azonnal - megjelentél itt... eltűnés. Istenek! Tim kapitány és Feketevíz Pierce! Mit fognak szólni ahhoz, hogy egyszer csak eltűntél a hajóról? Végül is... ha jobban belegondolsz, igazából semmit. Egy ideig keresni fognak, aztán valószínűleg úgy fogják gondolni, hogy beleestél a tengerbe... vagy, ha egy matróz látta az eltűnésedet, akkor kihajítják az öreget a hajóból, mert szerencsétlenséget hozott a legénységre.
Óvatosan körülnézel, majd rögtön meg is állapítod, hogy egy kis tisztás szélén jelentél meg, méghozzá a hold állásából ítélve az éjszaka kellős közepén. A tisztáson túl a fák között kis ködpászmákat látsz, amiről rögtön meg is állapítod, hogy miért adták a Ködrengeteg nevet az erdőnek. Mikor a tisztás közepe felé téved a tekinteted, rögtön abbamarad az utazás utóhatásaként megmaradt fejfájásod; két főt látsz egy tűz mellett üldögélni. Igyekszel minél jobban elrejtőzni, közben pedig a lehető legkevesebb zajt csapni. Ahogy sikerül elhelyezkedned egy viszonylag nagy fa gyökerei alatt, már jobban meg tudod nézni a két alakot.
Két magas férfi ül ott. Hajukat biztosan valamilyen mesteri borbély kezelhette még régebben, mivel alig lehet nagyobb mindkettejüké negyed hüvelyknél, ruhaként pedig ugyanolyan vörös színű nadrágot, inget és zekét viselnek magukon Most, hogy jobban szemügyre tudod vételezni a környéket is, nem kerüli el a figyelmedet, hogy egy nagy, lecövekelt prémsátor van mögöttük, melynek két oldalához két-két szögletes pajzs van felállítva. A földön katonás sorrendben, elérhető távolságban a férfiaktól páncéldarabkák vannak lerakva: mellvértek, alkar- és lábszárvédők, könyök- és térdvédők, ágyékvédők... és sisakok. Mikor meglátod a sisakokat majdnem félrenyeled a nyáladat: a Trachar Légióba futottál bele. Jól ismered a történetüket, ahogy a sisakjuk kinézetét is: olyan, mint egy tipikus katonai sisak, azonban a tetején kosszarvak ékesítették, kialakítása miatt pedig leginkább olyan külsőt kölcsönöz a viselőjének, mintha démon lenne.
Sosem gondoltad volna, hogy majd' száz évvel a Királyi Hadjáratot követően újra megjelennek a királyságban. Elvileg a Király egészen a Nyugati Folyón túlra verte őket vissza, a Napnyugati Császárság elfoglalt területein kívülre. Ennek ellenére itt vannak, mélyen bent a határok mögött. És elmélyülten beszélgetnek valamiről. És csak most jut eszedbe, hogy két férfit látsz, de négy pajzs van a - két főnek bizony túl nagy - sátornak támasztva. Aztán egy villanás, majd sötétség.
Hasogató fejfájásra térsz magadhoz. Egy fához vagy kötözve, miközben egy marcona tekintetű, sebhelyes arcú férfi méreget téged. - Hogy jutottál át a csapdákon? - kérdezi tőled és, hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, olyat öklöz a gyomrodba, hogy azonnal kiadod az utolsó, Tim kapitány hajóján evett étkedet is. - Még egyszer megkérdezem: ki vagy? Hogy jutottál át a csapdákon?
Ahhoz, hogy lásd a cselekvési lehetőségeket, játszani tudj, illetve időrendi sorrendben lásd az egyes történetrészeket, kérünk, hogy regisztrálj és jelentkezz be a weboldalra!