A furcsa öreg

Írta: Shiwo

Ahogy odalépsz az öreghez, rögvest furcsa, csípős szag csap meg téged. Nem tévedtél, amikor úgy gondoltad, hogy valamiféle fertőzése lehet. Ahogy jobban megnézed, kékes foltokat látsz a bőrén, arca beesett, szeme pedig arról árulkodik, hogy többet látott, mint amennyit egy korabeli vénembernek kellett volna. Sovány testalkatából azt szűröd le, hogy jó néhány napja nem ehetett már, de ennek ellenére nem hajlandó hozzányúlni az elé rakott halhoz és kétszersülthöz. Amikor meglátod a halmokba rakott citromokat, majdnem szívszélhűdést kapsz: a végén még miatta lesz skorbutos az egész legénység!

Leküzdve undorodat és háborgó gyomrodat - amelyet a vénember testszaga okoz - lehajolsz hozzá. Az elmosolyodik és hellyel kínál téged, amit nagyon vonakodva, ámde elfogadsz. Felemeli az egyik citromot és odanyújtja neked; ám azonnal leinted, amikor meglátod a vastag penészfoltokat rajta. Búslakodva rázza a fejét és hátradobja az előbb felkínált étket. - Te más vagy, mint a többi - szólal meg és hangja furcsa módon nem hasonlít az öregek reszelős, érdes hatást keltő hanghordozásához. Több erő van benne, mint a kapitányéban, amikor a matrózaival ordibál. Pedig a vénember épphogy nem suttog. - Nem itteni vagy. Ugyanaz motivál téged, mint a többieket, de nem tengerésznek születtél. Kalandokat keresel, de nem sejted, hogy életed legnagyobb kalandja nem azon a szigeten fog elérkezni, ahová tartotok.

- Akkor mégis hol? - kérdezed, és magadban már el is döntöd, hogy amint meghallgattad az öreget, rögvest fel is mész lefeküdni. Egyszerűen nem tudod komolyan venni a májfoltos testű, undorító szagú vénember szavait. Eészen addig, amíg mosolyogva elő nem kap a rongyai közül csillogó smaragdot. Leesett állal nézed, amint megforgatja a kezében a fénylő ékkövet. - Vedd el. Koncentrálj erősen arra, hogy el szeretnél jutni oda, ahová ez a smaragd vezet. Egyszer tudod csak felhasználni: ha megtetted, összetörik.

- És hova vezet pontosan? - kérdezed gyanakodva, ámde még mindig meg vagy babonázva a smaragd fényétől. Tényleg csak az ékkő van rád ilyen hatással, vagy van valamilyen mágikus kisugárzása is? Ezt nem tudod eldönteni. - Egy misztikus helyre, a Ködrengetegbe, Endynia tartományának északnyugati részére, túl ezen a nagy vízen. Onnan jöttem én is, de már nincs erőm a hazamenetelhez. Itt fogok elsorvadni, miközben azok a mocskos tengerészek észre sem veszik, hogy nem az ő étkükhöz vagyok szokva. No, de... elkalandoztam. A Ködrengeteg... sok kalanddal kecsegtető hely. Régen én is a szerencsémet próbálgattam ott, amikor megtalált a szerelem és egy holdfényes tisztáson telepedtem le;de semmi sem tarthat örökké. Asszonyom meghalt, én pedig eljöttem, amit azóta mélységesen megbántam. Inkább ezerszer mészároltatnám le magam a Ködrengeteg bestiáival, minthogy újra eljöjjek onnan. Vedd el és nagy kalandokban lesz részed!

- Miért próbáltad ott a szerencsédet? - kérdezed még mindig gyanakodva, de az öreg csak elvigyorodik, ami nem épp szívderítő látvány, tekintve hiányzó fogait és a meglévők sárga színeit. - Azt majd ott megtudod - válaszol neked és már-már az arcodba tolja a smaragdot.

Ahhoz, hogy lásd a cselekvési lehetőségeket, játszani tudj, illetve időrendi sorrendben lásd az egyes történetrészeket, kérünk, hogy regisztrálj és jelentkezz be a weboldalra!

Adatvédelmi nyilatkozat | Felhasználói feltételek